Mű címe: Last Supper
Projekt: Personal Press Project (PPP) és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1x1 tábla óriásplakát pályázata, Lövölde tér, 2002
"- Mi a fene? - kérdezhetné a Lövölde téri járókelő, aki oda se figyelve, csak rutinból közlekedik, vagy a fáradtságtól félálomban tart hazafelé, de hirtelen valami szokatlant észlel. - Kicserélték a táblát?
Következő gondolatát kellő művészettörténeti végzettség híján nem tudja igazán szavakba önteni:
- Mi. mi. mi., Húsvét.? (Amivel nyilván arra akar utalni, hogy felismerte az Utolsó vacsora ikonográfiát, és össze is kapcsolta a húsvéttal, de ezt, mint az egész művészettörténetet*, csak a templomban vagy - az azóta eltelt évszázadok érthetetlen buzgalma folytán - a múzeumban tartja helyénvalónak.)
- Akkor mi a fenének tették oda? - de a kérdéssel szinte egy időben már eszébe is jut, hogy ezen a táblán régebben is mindig furcsa reklámok voltak. Az indíték azonban még mindig kétséges számára.
Elhivatott rajztanárt, vagy tiszteletre méltó mértékű személyes érdeklődést gyaníthatunk a háttérben, ha a következő gondolata: - .Leonardo.? .Leonardo!
Ezzel a felismeréssel el is érkezett a percepciós folyamat kulcsgondolatához:
- .ő. Leonardo. ő. (Ezt úgy érti, hogy klasszikus idézet.) Ekkora azonban már nagyon gyanús számára, hogy ezt csak úgy odarakta valaki, minden különösebb cél nélkül, vagy brahiból, vagy művészet. Ha ez utóbbinál marad is, még mindig felmerülhet a kérdés:
- Mi a fene ebben a művészet? - ami teljesen jogos, hiszen gondolatain pillanatok alatt átfut, hogy ilyen ábrákat használnak a közlekedési lámpáknál, meg a metróban a vészkijárat táblán. Most is, mint oly sokszor az életben, a keresztrejtvény-praxis hozza a megoldást: -.pö .pö .pedig tudom, hogy pével kezdődik. piktogram! - ez sok mindent megmagyaráz, de az még mindig nem világos, hogy miért kell egy híres képet ábrázolnia, mikor ebből oly sokat látni; Leonardo-angyalkák vannak a karácsonyi csomagolópapírokon, a húsvétin meg az Agnus Dei. A magas művészet képeit használja a mindennapi vizualitás, és ezt utána a magas művészet újra birtokba veszi.
Ezek után bármelyik művészt kielégítené a konklúzió:
- Hm. Mi a fene!
Ez a "mi a fene" már szinte kötelező; az előző, műfajteremtő munkák sora kötelezi a művészt arra, hogy gyors, de nehezen leírható befogadási folyamatra építsen.
Az itt leírt gondolatsor a képzelet szüleménye, minden egyezés a valósággal a véletlen műve, de ha pár másodpercet rászán, hogy megnézze a plakátot a Lövölde téren, Ön is hasonló eredményre juthat.
* értsd: régi képek, főleg itáliai reneszánsz, de az az egy biztos, hogy szakrális, mert mindig van rajta kis Jézus, vagy legalább Szűz Mária, kék ruhában. Vagy templomban szokott tehát lenni, vagy múzeumban, de semmiképpen sem az utcán, így, hogy nem is reklámoz semmit, sem az Utolsó Vacsorát, sem egy arról szóló kiállítást egy múzeumban."
Előd Ágnes: Meghívókártya
A mű publikálva:
- Die Gestalten Verlag, Berlin, Pictoplasma 2, Contemporary character design, 2003, 195. o.
- L. Molnár Mária: Print Projekt Plakát Tapéta. Új műfaji tendenciák a 90-es évek második felének kortárs magyar művészetében (praesens könyvek/1 2004)
- L. Molnár Mária: 90-es évek - paradigmaváltások a kortárs magyar művészetben (praesens 2003/1, 15. o.)
